Természetfotókkal a vizes élőhelyekért
2024-10-16 14:35:00

Természetfotókkal a vizes élőhelyekért

Október 10-én vehették át elismeréseiket az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság és a Varázslatos Magyarország (VM) Vizes élőhelyeink című közös fotópályázatának díjazott alkotói, valamint a legszebb beérkezett pályamunkákból megnyílt  a CEWE támogatásával készült tárlatunk is, mely 2025. január 6-ig látható a Magyar Természettudományi Múzeumban. A tárlat a 2025-ös év folyamán több helyszínen is megtekinthető lesz az országban.

A Vizes élőhelyeink nevet viselő fotópályázat nem titkolt célja az volt, hogy a beérkező képek minél szerteágazóbban mutassák be országunk vízi világának sokszínűségét, azt, hogy miért is olyan fontos ennek ökoszisztémája, és hogy mit veszíthetünk, ha nem fordítunk kellő figyelmet a megőrzésükre.

 

A vizes élőhelyek ún. ökoszisztéma szolgáltatásai nyilvánvalóak: a vízellátás és az ezzel szorosan összefüggő élelmiszer-termelés létfontosságú mindenkinek. Az édesvíz ugyanakkor rendkívül szűkös erőforrás: a világ összes vízkészletének csupán 2,5 százalékát teszi ki, és ennek az édesvízkészletnek kevesebb, mint egy százaléka hozzáférhető emberi hasznosításra! Egy másik szempont, amiről ritkábban beszélünk, hogy a vizes élőhelyek a lokális éghajlatra is hatással vannak, illetve csökkentik az időjárási szélsőségeket, ezáltal segítik az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodást, hiszen szénmegkötő képességük nagyobb, mint bármely más élőhelyé, ideértve az erdőket is.

A vizes élőhelyek az elmúlt két évszázad tájátalakító emberi tevékenységei (folyószabályozások, mocsarak lecsapolása, vízrendezés) és az újabb kori veszélyek, pl. az inváziós fajok terjedése és az éghajlat-változás által leginkább fenyegetett élőhelyek közé tartoznak. Világszerte az 1700-as évek óta a vizes élőhelyek több mint 80 százaléka megsemmisült, és sajnos a trend egyre gyorsuló: 1970 óta a vizes élőhelyek legalább 35 százaléka veszett el. E súlyos helyzetet felismerve az ENSZ 2021-2030-ra meghirdette az ökoszisztémák rekonstrukciójának évtizedét, az Európai Unió pedig 2024-ben elfogadta a természet-helyreállítási rendeletet, amely egyebek mellett a vizes élőhelyek helyreállítására irányuló intézkedésekről is rendelkezik.

Hazánkban a vizes élőhelyek védelméért folytatott tevékenység elsősorban a Ramsari Egyezmény, illetve az általános hazai természetvédelmi munka keretében történik. Figyelembe véve az UNESCO-programokat fontos megemlíteni az 1971-ben útjára indított, a természeti környezet megóvását, valamint az ember és környezete kapcsolatának javítását célul kitűző Ember és Bioszféra Program (MAB program) keretében létrejött hazai bioszféra-rezervátumokat. A Magyarországon kijelölt bioszféra-rezervátumok különböző, az országra jellemző élőhelytípusokat, tájtípusokat mutatnak be és őriznek az utókor számára, valamint gazdagítják a világ bioszféra-rezervátumainak sokféleségét. A hazai hat bioszféra-rezervátum csodálatos természeti és kulturális értékei méltó részét alkotja az UNESCO MAB programja által kijelölt Bioszféra Rezervátumok Világhálózatának. Ezek közül a vizes élőhelyek védelme tekintetében kiemelnénk az ötoldalú Mura-Dráva-Duna BR-t, továbbá a Fertő, a Hortobágy és a Kiskunság BR-okat.

A világ első, öt ország területére kiterjedő bioszféra-rezervátuma 2021. szeptember 15-én jött létre, óriási nemzetközi presztízst jelentve hazánknak, hiszen ennek a folyamatnak a kezdő lépését az öt ország természetvédelemért felelős minisztereinél mi kezdeményeztük, mi határoztuk meg a 2011-es EU-elnökségünk idején. Az ötoldalú bioszféra-rezervátumot „Európa Amazonasza” néven is emlegetik, mivel kiterjedését tekintve Európa egyik legnagyobb, összefüggő területű vizes élőhelye, mely változatos területeket rejt magában, és ennek köszönhetően számos különböző állat-, növény-, és gombafaj szinte háborítatlan otthona. Teljes területe megközelíti az egymillió hektárt; ennek egyharmada Magyarországon található. A terület folyórendszere összesen 700 kilométert tesz ki.

 

A pályázatra olyan képeket vártunk, amelyek a magyarországi vizes élőhelyeket, az ott élő vadvilágot együtt mutatják be. A több mint 200 beérkezett alkotást a VM szakmai zsűrije értékelte hazánk kiemelkedő természetfotósától, Máté Bencétől kezdve a vadvilág védelméért küzdő nemzetközi fotóriporter Britta Jaschinskiig.

 

Az ünnepségre szerte az országból érkeztek pályázó természetfotósok és természetrajongók.

A díjátadón a dobogós első három helyezett mellett a VM, a CEWE és a Fotoplus különdíjasai is elismerésben részesültek.

 

A 23 alkotó 44 fotóját a CEWE által készített gyönyörű vászonképeken tekinthették meg az est résztevői a Múzeum aulájának különleges miliőjében, a hatalmas barázdás bálna felfüggesztett csontváza alatt.

 

Díjazottak:

I. hely: Angyal Péter – Virágok tánca

 

II. hely: Palcsek István – A sóballák világa

 

III. hely: Szűcs Boldizsár – Ébredés

 

Különdíjasok:

Varázslatos Magyarország különdíj: Tóth László – Erre-arra

 

CEWE különdíj: Dr. Barsi Ernő – Bíró

 

Fotoplus különdíj: Kreiner Roland – Őszi kavalkád

 

 

Kiállítók:

Ambrus Tímea, Angyal Péter, Botos Éva, Bükvics Ádám, Darányiné Bakos Éva, Dr. Barsi Ernő, Ekler László, Gyenti-Kálvin Kinga, Hajtó Krisztina, Horváth András, Józsa Eszter, Kocsis Ferenc, Kreiner Roland, Leiter Tibor, Mátraházi Tibor, Násfay Béla, Násfay Krisztina, Palcsek István, Prisznyák Tibor, Schneider-Kiss Alexandra, Szűcs Boldizsár, Tóth László, Varga József

 

A cikkben szereplő fotókat Boros Bence készítette.

Hírek

Január 24. az oktatás nemzetközi napja

Január 24. az oktatás nemzetközi napja

16/01/2024

Az oktatás egyszerre emberi jog, közjó és közös felelősség. A január 24-én ünnepelt oktatás nemzetközi napját idén az UNESCO a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemnek szenteli, amelyben az oktatás és a pedagógusok kulcsszerepet játszanak. 

6th UNESCO Most Winter School

6th UNESCO Most Winter School

12/01/2024

A New Space Odyssey: Creating Livable Spaces for Social cohesion, Change and Adaptation in Critical Times

26th February – 1st March 2024 (Kőszeg, Hungary)

Organized by iASK in cooperation with the UNESCO Chair for Cultural Heritage Management and Sustainability, Institute of Advanced Studies Kőszeg (iASK) and the University of Pannonia