2022-12-01 09:00:00

Két új, magyar szellemi örökség az UNESCO listáján

A magyar vonós zenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés hagyománya felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, melyen a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudást gyűjtik össze az egyes országok felterjesztései alapján. A listára kerülésről a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága dönt, melynek most zajló, tizenhetedik ülésszakát idén Marokkó fővárosában, Rabatban rendezték meg november 28. és december 3. között.  A magyar vonós zenekari hagyományt Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be, míg a lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország közösen terjesztette fel. 

 
Fotó: Farkas-Mohi Balázs
 

Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be a magyar vonós zenekari hagyomány örökségelemet az UNESCO listájára. A vonós zenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján. A hegedű-brácsa-bőgő alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. A parasztbandák tagjai hallás után, kézről tanulás útján sajátították el a zenei tudást és helyi igények szerint alakították gyakran többezres nagyságrendű repertoárjukat. Az 1970-es években alakuló táncházmozgalom a vonós zenei hagyomány számára is fordulatot hozott, és segítette annak fennmaradását, napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos tovább örökítése. Mivel a magyar vonószenekarok mindig is alkalmazkodtak a társadalmi környezethez, a dallamokat, a szövegeket, a játékstílust és a repertoárt a zenészek, a táncosok és a közönség közösen alakítják. A magyar népi vonószenekar változatos hangszeres összetételével, társadalmi és kulturális funkcióival és sokszínű repertoárjával egész Európára, de különösen a szomszédos térségekre kisugárzó hatással van, így napjainkban az egyik legnagyobb hatású zenei jelenség a térségben. A felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza szakmai közreműködésével készült. Az értékelő testület elismerését fejezte ki a jól előkészített és informatív videómellékletért. 

 

 
Fotó: Farkas-Mohi Balázs
 

A lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország közösen terjesztette az UNESCO elé. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a császári udvari feladatokra kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották. Magyarországnak kiemelkedő szerepe volt a fajta fenntartásában. A napóleoni háborúk idején veszélybe került ménest a magyarországi Mezőhegyesre menekítették, innen terjedt el a lipicai lótenyésztés az egykori monarchiához tartozó országokban. A lipicai lótenyésztés több mint 450 éve egyesíti a közösségeket, erős közös identitástudatot teremtve, többek között a speciális szókincs és a tenyésztők és a lovak közötti szoros érzelmi kapcsolat révén. Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal. Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a szakmai partnerünk. Az értékelő testület elismerését fejezte ki a példaértékű multinacionális jelölésért, amely a benyújtó államok közötti szoros összefogásról tanúskodik, összhangban a nemzetközi együttműködés elveivel és az egyezmény kölcsönös megértésének előmozdításával.

A szellemi kulturális örökség megőrzéséért 2003-ban létrejött UNESCO egyezmény magyarországi végrehajtása a Kulturális és Innovációs Minisztérium feladata. A nemzetközi felterjesztések elkészítésének felelős szervezője a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága, amely az egyezmény hazai megvalósításának szakmai koordinátora.
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján jelenleg a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepel. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a Táncház módszer és a Kodály metódus képviseli a modell értékű megőrzési programokat.

Hírek

Környezetvédelmi világnap (június 5.)

Környezetvédelmi világnap (június 5.)

5/06/2024

Az Egyesült Nemzetek Szervezete június 5-öt a környezetvédelem világnapjává (World Environment Day) nyilvánította 1972-ben. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a környezet védelmének és egészségének fontosságára, amely az egész világon hatással van az emberek jólétére és a gazdasági fejlődésre is.

Az idei esztendő központi témája a földterületek helyreállítása, az elsivatagosodás és a szárazságtűrő képesség (“land restoration, desertification, and drought resilience”). A szlogen: „A mi földünk. A mi jövőnk. Mi vagyunk a helyreállítás generációja (#GenerationRestoration)". 

A fény nemzetközi napja

A fény nemzetközi napja

16/05/2024

„A fény az UNESCO mandátumának minden elemében megtalálható. A tudomány és a technológia nyitottabbá tételétől és a kutatói karrier előmozdításától – különösen a nők esetében – az oktatás, a kulturális sokszínűség és az örökség sokszínűségének elősegítéséig, csakúgy, mint az információ szabad áramlásának támogatása, szervezetünk erőfeszítései egyetlen célt szolgálnak: a szebb jövőt."

(Részlet Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatójának világnapi üzenetéből, 2024)

„Technology on Her Terms” megjelent az idei GEM Report

„Technology on Her Terms” megjelent az idei GEM Report

30/04/2024

Milyen szerepet játszhat az oktatás annak meghatározásában, hogy a technológiai fejlődés a nemek között egyenlően alakuljon? A mai digitális korszakban a technológia új oktatási lehetőségeket kínál, de kockázatokat is rejt magában, különösen a lányok számára. „Technology on Her Terms”  alcímmel, a nemek közti egyenlőségre koncentrálva jelent meg a 2024-es Globális oktatási monitoring jelentés (GEM Report), mely angol nyelven online elérhető.