2020-04-24 10:46:00

Infodémia - Z. Karvalics László írása

Z. Karvalics László, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kommunikációs és Információs Szakbizottsága elnökének írása Infodémia – egy kifejezés újjászületése és dimenziói címmel a hír- és információáramlás „fertőzöttségéről” a COVID-19 világjárvánnyal összefüggésben.

Infodémia – egy kifejezés újjászületése és dimenziói

           

            Március közepén az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO egyik sajtótájékoztatóján kisebb meglepetés érte a riportereket. A szervezet vezetője ugyanis nem csak orvosi-egészségügyi kérdésekkel foglalkozott, hanem szükségesnek tartotta kiemelni, mennyire fontos a hiteles, gyors, pontos információszolgáltatás, és mennyit árt a védekezésnek, ha az információáramlás maga is „fertőzött”. Emiatt újra bekerült a szótárba az információ és az epidémia/pandémia szavak összevonásából képzett infodémia – amit egy előző világjárvány kapcsán alkotott meg tizenhét évvel ezelőtt David J. Rothkopf.

            A fogalmi újítással a neves politikai elemző a közel nyolcezer megbetegedést és ötszáznál is több halálesetet hozó SARS-fertőzést kísérő „másodlagos epidémiára” igyekezett felhívni a figyelmet, amelynek következményeit súlyosabbnak látta, mint magának a vírusnak a vándorlását és pusztítását. Az információs járványban (information epidemic, infodemic) vélte ugyanis megtalálni azt az okot, ami egy „elfuserált kínai helyi egészségügyi krízisből globális gazdasági és társadalmi összeomlást növesztett”.

            Rothkopf az infodémiát „a félelemmel, spekulációval és pletykával kevert ténydarabkák korszerű információtechnológiának köszönhető szélsebes és további torzulásokat eredményező világméretű terjedéseként” határozta meg. Mostanra jól látszik, hogy mára már nem egyszerű „médiahatásról” van szó: a tömegmédia, a szakosított orgánumok, a tudományos műhelyek és az internetes oldalak hírfolyama olvad komplex módon össze a mobiltelefon-beszélgetések, szöveges üzenetek, emailek informális áramával, amelyben átláthatatlanul keveredik tény, talmi híresztelés, interpretáció és propaganda. Ebbe a ringbe pedig sajnálatos módon beszálltak azok a kormányzatok is, amelyek nemcsak az egymással szembeni információs játszmáikban, hanem a saját politikai közösségükön belül is egyoldalú és megtévesztő információs gyakorlatok sorát alakították ki. 

            S mivel a sokféle alakváltozatban pusztító „információs vírusok” globális pánikot, irracionális viselkedést eredményeznek, alapvető problémák esetében homályosítják el a látásunkat, túlterhelik az infrastruktúrát, püfölik a piacokat és erősen rontják a mindennapi élet minőségét, az infodémiával érdemesnek tűnt egy alaposabb és hosszabb tanulmányban foglalkozni, mert a jelenség, amire utal, messze túlmutat egy szellemes szóalkotáson.

            A kifejezés elsőként is nemcsak a járvánnyal kapcsolatban használható, hanem minden más esetben is, amikor az információs fertőzés a helyzetértékelést torzítja és a cselekvésképességet gyengíti. Rothkopf egykor a terrorizmustól a cápaészlelésekig sorolt fel példákat, de hol voltunk akkor még például a ’fake news’ vita korszakától, a Brexittől vagy a migránskérdéstől?  Az infodémia ennek megértése után arra világít rá, hogy a mediatizált politikai kultúra válságban van, és ma már nem egyszerűen jobb információ-és tudásmenedzsmentre van szükség, hanem az információs-és tudásfolyamatok jóval alaposabb újratervezésére és újraépítésére. Az információ-és tudáskormányzás új minőségére. 

            Rothkopf 2003-ban azt várta, hogy az infodémiát gerjesztő erők természetrajzának megértése segíteni fogja jobbá és hatékonyabbá tenni a korai riasztás rendszereit (early warning systems) – nemcsak járványügyi, hanem más, felfordulásokkal járó társadalmi helyzetek kapcsán is. A destabilizáló torzítások számtalan, most alaposan megismert fajtája válik majd visszaszoríthatóvá és kiküszöbölhetővé. Egyének, vállalatok és akár teljes országok is „immunizálódhatnak” az infodémiával szemben, ha sikeresen építik fel hitelességüket. Az információs fertőzéssel szemben az autentikus tudás, a helyiértékén kezelt szakértői interpretáció a gyógyszer.

            2020 nyomasztó tavasza bebizonyította, hogy ez az előrejelzés fájdalmasan tévesnek bizonyult. A kérdés tehát úgy is feltehető, hogy mi kell ahhoz, hogy Rothkopf várakozása beteljesíthető legyen, új alapokra helyezve az információkezelésnek és a tudásgazdálkodásnak a kihívásokhoz magasabb szinten igazodó rendjét? Erre keres válaszokat egy hamarosan elkészülő nagyobb terjedelmű tanulmány.

Hírek

A kultúra ereje a fenntartható fejlődésért

A kultúra ereje a fenntartható fejlődésért

22/09/2020

"A történelem során a kultúra képes volt kreatív válaszokat adni az adott időszak kihívásaira" - Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója. A kultúrát  a fenntartható fejlődésért ható transzformatív erőként értelmező és bemutató összefoglalót készített az UNESCO. 

#ASEFClassNet iskolai együttműködési lehetőség

#ASEFClassNet iskolai együttműködési lehetőség

22/09/2020

Az 1998-ban létrehozott ASEF Classroom Network (#ASEFClassNet) célja összekötni középiskolás diákokat, tanárokat és iskolavezetőket, tanárképzőket, kutatókat, politikai döntéshozókat és oktatástechnikai szakértőket Ázsia és Európa területén. Az idei felhívás mottója: "Új oktatási forgatókönyv: tanárok, diákok és szülők jólléte", a jelentkezési határidő szeptember 30. 

#ForBeirut Bejrút újjáépítéséért

15/09/2020

A libanoni Bejrútban, 2020. augusztus 4-én történt pusztító ikerrobbanásokat követően az UNESCO mozgósítani kívánja az irányadó szervezeteket és szakértőket mind Libanonból, mind más országokból annak érdekében, hogy összehangolja a sürgősségi és hosszabb távú intézkedéseket a város súlyosan károsodott oktatási rendszerének és kulturális örökségének megóvása érdekében, valamint „Li Beirut” néven adománygyűjtő akciót indított.

Írni-olvasni tudás nemzetközi napja: szept. 8.

Írni-olvasni tudás nemzetközi napja: szept. 8.

1/09/2020

1967 óta a világ minden táján évente megrendezik az írni-olvasni tudás nemzetközi napját annak érdekében, hogy emlékeztessék a közvéleményt az írni-olvasni tudásnak az emberi jogok ügyében játszott fontos szerepére, és előmozdítsák az írástudás terjesztésének programját egy írástudóbb és fenntarthatóbb társadalomért.

Az elért eredmények ellenére az írástudással kapcsolatos kihívások továbbra is fennállnak, minthogy világszerte legalább 773 millió felnőttnek nincs ma alapvető írás-olvasási készsége.