Magyarország 75 éve az UNESCO-ban

A Párbeszéd Házában tartott rendezvényen Firmin Edouard Matoko, az UNESCO Afrika prioritásért és külkapcsolatokért felelős főigazgató-helyettese videóüzenetben köszöntötte a résztvevőket, majd Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke köszöntővel nyitotta meg a rendezvényt.

Fotó: KIM

 

Réthelyi Miklós elnök beszédében felidézte a magyar nemzeti bizottság 75 éves történetének legfontosabb mérföldköveit, nevezetesebb történéseit és a legfontosabb tisztségeket betöltő személyeit a ma már 194 országot összefogó, a világon egyedülálló feladatokkal szembenéző szervezetben, majd köszöntőjét azzal zárta, hogy a nap további részében a kerekasztal résztvevők szerteágazó tapasztalatait, gondolatait összevetve és a tanulságokat összegyűjtve megkíséreljük, hogy reménységgel készüljünk a – sok bizonytalanságot ígérő – újabb 75 évre.

 

Fotó: KIM

 

Az első, "Az én UNESCO"-m címet viselő kerekasztal beszélgetés Bogyay Katalin (nagykövet, a Magyar ENSZ Társaság elnöke, az UNESCO 36. Közgyűlésének elnöke, Magyarország korábbi UNESCO és ENSZ állandó képviselője) moderálásával, Szöllősi-Nagy András (az UNESCO Természettudományi Szektorának vezetője és Nemzetközi Hidrológiai Programjának titkára (1989-2009), valamint a program Kormányközi Tanácsának elnöke (2016-2018), a delfti IHE Víztudományi Oktató Intézet rektora (2009-2014)), Soós Gábor (az UMNB főtitkára, a Világörökség egyezmény nemzeti kapcsolattartója (2011-2015), az UNESCO melletti Állandó Képviselet diplomatája (2002-2006)), Kóspál Ágnes (L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért Program Nemzetközi Feltörekvő Tehetségek kategóriájának 2017-es díjazottja) és Fejérdy Tamás (az UNESCO Világörökség Bizottság elnöke (2002-2003), az ICOMOS alelnöke (2005-2008), az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának tiszteletbeli elnöke) részvételével zajlott. A kerekasztal során az UNESCO természettudományi, világörökségi és szellemi kulturális örökségi tevékenységéről, valamint a nők szerepéről a tudományban volt szó a résztvevők személyes visszaemlékezései alapján.

 

A második, "UNESCO-címek: Az ötlettől a megvalósulásig" című kerekasztal-beszélgetésen Csonka-Takács Eszter (a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottság elnöke), Érdiné Szekeres Rozália (a MAB Magyar Nemzeti Bizottság elnöke), Korbély Barnabás (a Bakony-Balaton UNESCO Globális Geopark Csoport vezetője) Kroó Norbert (az MTA rendes tagja, a Tudományos Világfórum kitalálója) moderálásával osztották meg UNESCO-s tapasztalataikat és az előttünk álló időszakra vonatkozó terveiket, elképzeléseiket. 

Fotó. KIM 

 

Az eszmecsere gazdag és sokszínű tevékenységet mutatott be az UNESCO közreműködését is igénylő, a szellemi kulturális örökség megőrzése, a környezettudatos cselekvés, valamint a nemzeti parkok gondozása területén. Hangsúlyozta többek között a tudomány területén a személyes diplomácia szerepét, melynek egy kiemelkedő példája a Tudományos Világkonferencia ötlete és Magyarországra hozatala, majd ennek folytatásaként a Tudományos Világfórum ötletének közös magyar-UNESCO felkarolása, ugyancsak Magyarországra hozatala és közös működtetése. Ez utóbbi nemzetközi konferencia-sorozat ma is zajlik, váltakozóan 2-2 évenként hazánkban, illetve más országokban megrendezett formában. Foglalkozott a kerekasztal az UNESCO potenciális pozitív szerepével a jelenlegi „zűrzavaros” világban, felkarolva és felhasználva az oktatás, tudomány és kultúra globális és hazai összehangoló szerepét. Néhány gondolat megfogalmazódott a UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság szerepével, valamint a jövő potenciális feladatai által igényelt megerősítésével is.

 

Fotó: KIM

 

Zárszavában Turóczy László nagykövet, Magyarország OECD és UNESCO melletti állandó képviselője leszögezte, hogy az UNESCO-ra ma is legalább akkora szüksége van a nemzetközi közösségnek, mint bármikor az alapítása óta eltelt közel nyolc évtizedben. Napjaink globális kihívásaira, mint amilyen technológia robbanásszerű fejlődése, a klímaváltozás, a demográfiai kihívások, az oktatáshoz való hozzáférés, stb. csak globális együttműködésben adhatók megfelelő válaszok. Magyarországnak is legalább akkora szüksége van az UNESCO-ra, mint bármikor korábban. Beszélt arról, Magyarország az együttműködésre és a konstruktív, szakmai, a kölcsönös tisztelet elvén nyugvó párbeszédre törekszik, szem előtt tartva azt, hogy a nagy világhatalmak körül kialakuló tömbök mindegyikével fenntartsa ezt a konstruktív viszonyt. Az UNESCO-ban folyó együttműködéshez, és az abban való aktív magyar hozzájáruláshoz – az egyértelmű külpolitikai célkijelölésen túlmenően – mindenekelőtt erős szakmai alapokon nyugvó, aktív hazai szakmai hozzájárulás, szerepvállalás szükséges. Magyarország mindig is méltán büszke lehetett nemzetközi szinten is kimagasló intellektuális-tudományos teljesítményére. Ezért számít a jövőben is a hazai érintettek, érdekeltek, a tudományos szféra, az igazgatási szereplők támogatására annak érdekében, hogy hazánkat méltón képviselhessék az oktatás, a tudomány jövőjéről folyó vitákban, részt vállalva az emberiség közös ügyeinek befolyásolásában.