2020-06-05 10:06:00

Új felterjesztések az SZKÖ reprezentatív listára

Új, magyar vonatkozású szellemi kulturális örökségek kerülhetnek Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára: a magyar vonós zenekari hagyomány, a lipicai lótenyésztés és a solymászat. 

 
Fotó: Farkas-Mohi Balázs
 

A listára az egyes országokban található, nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudást és gyakorlatokat gyűjtik össze. A lista célja, hogy bemutassa ezen örökség sokszínűségét és felhívja a figyelmet fontosságára.

Magyarország 2020 márciusában három felterjesztésben volt érintett: 

Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be a magyar vonós zenekari hagyomány örökségelem felterjesztését a listára. A vonós zenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonós zenei gyakorlat alapján. A hegedű-brácsa-bőgő alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. A parasztbandák tagjai hallás után, kézről tanulás útján sajátították el a zenei tudást és helyi igények szerint alakították gyakran többezres nagyságrendű repertoárjukat. Az 1970-es években alakuló táncházmozgalom a vonós zenei hagyomány számára is fordulatot hozott, és segítette annak fennmaradását, napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos tovább örökítése. A felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza szakmai közreműködésével készült. 

lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország közösen terjesztette fel. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az udvari pompa reprezentálására kitenyésztett lófajtát a mai Szlovénia területén található Lipica település császári ménesében tartották. Magyarországnak kiemelkedő szerepe volt a fajta fenntartásában. A Napóleoni háborúk idején veszélybe került ménest a magyarországi Mezőhegyesre menekítették, innen terjedt el a lipicai lótenyésztés az egykori monarchiához tartozó országokban. A felterjesztésben részt vevő Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal. Magyarország kiemelkedik a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel. A felterjesztés elkészítésében az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad és a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete volt a szakmai partner. 

solymászat mint a ragadozómadarakkal való vadászat évezredes múltra tekint vissza, és ismert hagyomány Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten, a Kaszpi-tenger vidékén, Észak-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában egyaránt. A solymászat hagyományát negyedik alkalommal terjesztették a reprezentatív listára, újabb hat ország csatlakozásával. A solymász közösségek a vadászat mellett fontos szerepet játszanak a madár- és természetvédelemben, a veszélyeztetett fajok fenntartásában, a hagyományőrzésben. Minden országban egyesületek segítik munkájukat és nemzetközi szövetség fogja össze a világ solymász szervezeteit. 

 
 
Fotó: Komka Péter
 
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára évente egyszer lehet felterjesztést benyújtani önállóan, vagy több országra kiterjedő hagyományként közös dokumentáció elkészítésével. A listára való felterjesztés benyújtási határideje március 31-e volt. A felterjesztések elkészítésének szervezője és felelőse az Emberi Erőforrások Minisztériuma által megbízott Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága, amely a 2003-as egyezmény hazai megvalósításának szakmai koordinátora. A most felterjesztésre került örökségek dokumentumainak értékelésére és az elemek listára vételére 2021 decemberében kerülhet sor a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 16. ülésszakán. 
 
 
Fotó: Farkas-Mohi Balázs
 

 

Hírek

Szellemi Kulturális Örökség

24/03/2017

A Szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt 2003-ban fogadta el az UNESCO közgyűlése, és 2020 júliusáig 180 állam csatlakozott hozzá. Az egyezmény célja az élő közösségi gyakorlatok megőrzése, a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése, valamint a nem tárgyiasult és gyakran kihalással fenyegetett kifejezési formák jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelme.  

Magyarország 2006-ban a XXXVIII. kihirdető törvény megalkotásával tette lehetővé az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséért létrejött Egyezmény ratifikálását. A magyar törvény szövege tartalmazza az egyezmény eredeti angol szövegét és annak hivatalos magyar fordítását.